Job 33

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; ^a1Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm! ^b 2

Folytatás: Elihu feddi Jóbot amiért magát igaznak tartja. Isten fenyítése üdvére szolgál a léleknek

3No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet! ^c 4Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már. 5Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim. ^d 6Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet. 7Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő! 8Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is. ^e 9Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad. ^f 10Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját: ^g 11Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem. ^h 12Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem! 13Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet. ⁱ 14Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél! ^j 15Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt? 16Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá! ^k 17Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek; ^l 18Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel. ^m 19Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől. ⁿ 20Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át. ^o 21Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával. ^p 22Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől. ^q 23Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek. 24És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz. ^r 25Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét; 26És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam! ^s 27Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait. 28Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát. ^t 29Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem; ^u 30Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi. ^v 31Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel, 32Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával. ^w 33Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én! ^x